Ha wellness hétvégére készülünk, ha ki akarunk kapcsolni, ha pihenésre vágyunk valószínüleg nem a futás jut az eszünkbe. Pedig a futás során igazi harmónia alakul ki a test és a lélek között. Én sosem szerettem futni. Az iskolában teljesítményhez volt kötve a futás, minél gyorsabban, minél nagyobb távot megtenni. Én nem voltam tehetséges, nem volt sikerélményem, ezért nem is szerettem a futás. Aztán, amikor a Balaton partjára kerültem, valahogy vonzott a part, minél több időtt szerettem volna a víz mellett tölteni, ezért elkezdtem kocogni 5-10-20 percet naponta. Fantasztikus hatása volt!

Senki nem mondta meg, hogy milyen gyorsan fussak, így megtaláltam a saját tempómat. Hamarosan úgy éreztem, hogy a világból is ki tudnék futni. Nagyszerű érzés volt! Futás közben kiürültek a fejemből a negatív gondolatok, és csupa jó dolgok jutottak az eszembe. Szinte mindig feloldotta bennem a feszültséget, amit az előző napi munka okozott.

A költözés, majd a gyerekeim születése egy kicsit háttérbe szorította a rendszeres kocogást. A párommal együtt nemrégen találtuk meg a módját, hogyan is kezdjük el újra ezt a nagyszerű sportot. A falu füves focipályája remek hely a futáshoz. Bár sokan nem szeretnek körbe-körbe szaladgálni, nekünk ez nagyon bejön most a pici gyerekek mellett. Mivel már régen nem futottam, ezért óvatosan kezdtem. A neten találtam egy futó programot, és azt követtem. Ennek az volt a lényege, hogy az izmokat fokozatosan szoktassuk a futáshoz. Legelőször 1 perc kocogás után jött 1 perc séta 20 percen keresztül. Nem volt megerőltető, mégis nagyszerűen éreztem magam utána, és alig vártam a következő futó napot. A program során fokozatosan nőtt a terhelés, így megúsztam a légszomjat, az izomlázat. Ráadásul a gyerekeim közben ott szaladgálnak a pályán, jól érzik magukat, és remélhetőleg pozitív élményeket gyűjtenek a futásról.

Kellemes kocogást mindenkinek!